Buksi Feszt Eger

Na szóval most épp akadt egy kis időm hogy beszámoljak a múlt hétvégéről. ISTEN VOLT!
Minden nagyon jól sikerült leszámítva a pénteki kánikulát és a szombati kis esőt de ezek egyike sem kavart be nagyon szerencsére.

Pénteken este megérkeztünk, borral és zsíroskenyérrel indítottunk majd megérkezett 2 jóbarátom Sohi (SHPT) és Macsi (Vírus) és ők is emelték az este fényét jelenlétükkel.
Szólt a zene beszélgettünk egyszóval minden a legnagyobb rendben zajlott, Misi új szerzeménye Indy-Go (1968) szolgáltatta a diszkófényket és úgy tünt a gyerekekbe is duracell elemek kerültek mert őksem nagyon bírtak leállni hajnalig.

Egyenlőre még csak az én képeim vannak meg azokat be is teszem a szokásos módon ide:



A szombat hasonlóképpen parádésra sikerült, az egész mulatságot megfejeltük egy 4kg paprikából, 2kg paradicsomból és kituggya hány pár virsliből a lányok álatal előkészített (Hajni, Kitty, Zita) és Misi által tökéletesített lecsóval, illetve egy délutáni sétával (Holló, Bushi, Misi, Bebe, Bálint, Balázs) aminek végcélja Vali néni pincéje (6-os) volt a Szépasszonyvölgyben.

Este még csatlakozott hozzánk Bálint és Eszterke a biztonság kedvéért!

Egyszóval nagyon jól sikerült a móka jövőre ugyanitt ugyanekkor az biztos! Következő móka Hortobágy VWoodstock Szeptember 12-13-14.

Megkezdődött a szezon!

Bár egy ideje már nem frissítettem a blogot ennek főleg az volt az oka hogy nem volt rá időm, de sebaj majd most. Lényeg hogy megkezdődött a szezon, elmúltak a minuszok, bár még mindig elég morcos borongós az idő azért néha már előbukkan a nap is. Ezt kihasználva Csabival úgy gondoltuk hogy ha jó idő lesz csapunk egy nagy bogarazást, lenézünk az Édesnyjához Csesztvére ott égetünk egy kis gazt majd a Mátrát hátulról megkerülve csodás napsütésben áthajtunk Egerbe. Ezen az útvonalon:





Tervünk megvalósításában nem gátolt minket semmi az sem hogy a szombat reggeli indulás eleve egy zivatarral kezdődött ami kitartott egész hétvégén, de ez nem szeghette kedvünket nyomtam a gázpedált Csabi meg nyomta a sódert az anyósülésen ahogy kell. Egerben aztán bevettük magunkat kis telkünk a célnak épp megfelelő phartazójába és kis megszakításokkal a pincébe is lelátogatva elmélkedtünk borozgattunk.



A hétvége az eső ellenére is nagyon jól sikerült így vasárnap kora délután már indulhattunk is vissza a Fővárosba, készülve a következő hétvégére.

Első utunk - EGER

Első utunk Egerbe vezetett - végig mosolyogtam dúdolásztam, az emberek integettek villogtak dudáltak ha megláttak.
Életem egyik legszebb napja - ez biztos - de lesz még szebb is - ez is biztos!

Hip-hopp elrepült az a 2 és fél óra amíg lezötyögtünk a régi 3ason Egerbe. Igazából nem is volt kedvem autópályára vinni, az nem sok vezetési élményt nyújtott volna. Így inkább kanyarogtam, kapcsolgattam, ízlelgettem - magamba szívtam az érzést - ami azóta sem hagy el.
Egyre nagyobb mosolyra görbült a szám minden egyes alkalommal mikor gázt adtam, nem a sebesség miatt hisz az nem is számít - hanem mert érezni hogy él a járgyány alattad. ÁLLAT.

Ráadásul nem vagyok egy kis darab ember kicsit féltem hogy nem férek majd el... rá kellett jönnöm hogy bár mögöttem nemigen fér majd el senki (nem is kell) viszont Én nagyon is elférek - SŐT!

Természetesen minden gond nélkül megérkeztünk, mentem egykét kört megmutattam pár barátnak, mindenkinek leesett az álla :) ezt azóta már megszoktam. Aztán garázs pihi.

Vasárnap reggel autókázás - igazoltatás - amit inkább úgy mondanék hogy megállítottak a rend őrei és szépen megnézték az autót - dícsérték kérdeztek - pedig még csak egy nagy dossziéban voltak a hivatalos papírjai de ez nem is igazán érdekelte őket. Inkább az, mekkora motor van benne, mennyit eszik, mikor gyártották, mennyibe került, egyebek.

És utána történt a legjobb, leparkoltam nagypapámék elé a bazilikához, és egy kis 3 éves forma kislány odajött az anyukájával megkérdezni hogy megnézheti-e az autót...
Mondtam hogy természetesen semmi akadálya - erre a kislány megölelte az első sárhányót és valamit suttogott neki - majd hátrébb lépett megnyomogatta hogy igazi-e és azt mondta neki hangosan hogy "Nem menj el! Dudálj" nohát ezen teljesen bekészültem ugyhogy beindítottam dudáltam a kislány ugrabugrált - kicsit meghatódva brümmögtettem a kocsit közben teljesen elképedve azon, hogy mennyi szeretetet képes generálni egy ilyen kis autó.



Büszke vagyok hogy az enyém - vagyis inkább alapból büszke vagyok rá.