Kezdem az elején.
Úgy döntöttem még év elején hogy ha nem sikerül végleg megbarátkoznunk Töfivel mennie kell - természetesen nem mindenáron, de ha adódik a lehetőség megvállunk egymástól. Valahogy soha sem volt meg az összhang. A lényeg hogy pár hónappal ezelőtt megkeresett egy kedves ismerősöm egy angol fórumról (VZi) és addig addig könyörgött hogy adjam el neki (azért ment az alkudozás is rendesen) hogy úgy döntöttem újra lásson világot a kisbusz. Greg barátom be is pattant a vezető ülésbe Szepiék még átnézték indulás előtt és a Svájci alpokon keresztül 4 nap alatt el is érte új otthonát az Egyesült Királyságot. A kép magáért beszél:
Egy sokkal örömtelibb hírrel folytatom ugyanis amíg ez a kis belső harc dúlt bennem a járművel kapcsolatban - az élet egy másik szeglete hatalmas örömöket tartogatot - ugyanis Novemberre kisbabát várunk a feleségemmel - méghozzá egy kisfiút. Elkiabálni persze a születésig semmit nem szabad de egyenlőre minden a legnagyobb rendben van - boldogok vagyunk és nagyon készülünk a dologra. Első házassági évfordulónkat - egy meglepetés úttal ünnepeltük Prágában:
A végére hagyom a legszomorúbbat, hiszen Alfréd sem úszta meg hogy el ne kerüljön tőlem. Az előtörténetet mind ismeritek hiszen minden le van írva ebben blogban - a vége pedig úgy alakult hogy egy új álom megvalósítása érdekében le kellett mondanom róla. Szerencsére Ő is jó helyre került és bár szomorúan konstatálva de reálisan látva a kis hazánban uralkodó helyzetet - Alfréd is külföldre kellett hogy menjen. Egy Francia egyetemista srác - élete első autójaként szeretett bele először csak képekről, aztán személyesen is. Így múlt hét kedden természetesen Ő is lábon elhagyta Magyarországot.
Álljon itt emlékül egy pár kép az utolsó találkozóról amine együtt vettünk részt: az első Tiszaörsi VWoodStockról:
Azért nagy ijedtség ne legyen, az új projektről részletek hamarosan: www.busman.hu
Bejegyzések
